Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület

Áchim L. András száz évvel ezelőtt, 1911 május 15.-én meghalt.

Fiatal koromben még éltek azok az emberek, akik kortársai voltak, ismerték őt. A visszaemlékezők elmondása alapján szeretném felidézni azt a hangulatot, amely akkor volt Csabán:
Áchim volt az első olyan képviselő, akit atyáink maguk közül választottak és hogy mennyire tisztelték, azt a választási eredmények bizonyítják. Kivétel nélkül állították, hogy ember még nem tudta úgy összefogni, mozgósítani Csaba társadalmát, mint Áchim.
Hívei voltak a szegény napszámosok, cselédek és jómódú gazdák is, de ott voltak az iparosok és kiskereskedők is. Felekezeti hovatartozás nélkül hívei voltak katolikusok, evangélikusok de még a zsidók egy része is, gondoljunk Polák Arnold kocsmárosra és társaira. Fiatalkoromban családi összejöveteleken sokszor beszédtéma volt Áchim.
Az az Uhrin Pali bácsi akivel a Zsilinszky testvérek az utca ajtóban találkoztak, sokszor mondta keserűen, hogy biztosan minden máskép alakult volna, ha ő is visszafordul és vissza megy Áchimhoz.
Ez az Uhrin bácsi is jómódú gazda volt. Feleségem nagyapja, aki ugyancsak jómódú gazda volt, választások alkalmával a korteskedésben szavalt. Még  nagyon idősen is el tudta mondani a kortes verset.
Azon az ominózus napon, május 14.-én, a lövések után, futótűzként terjedt a hír. „Áchimot megsebesítették a Zsilinszky testvérek!”. Megdöbbentette az embereket a hír, de bíztak abban, hogy felépül. Hittek abban, hogy Áchim nem hallhat meg. A tragédia, másnap sajnos bekövetkezett. Óriási döbbenet, gyász telepedett a városra. Az emberek nem tudták fölfogni, elhinni azt a tényt, hogy Áchim meghalt. A város hirtelen tele lett katonákkal, rendőrökkel, de talán nem is volt rájuk szükség, az emberek némán gyászolták, siratták szeretett képviselőjüket.

Kivéve egy kis csoportot, akik a Fiume szállóban koccintottak Áchim halálhírére.

A temetés május 17.-én délután egykor kezdődött a Nagytemplomban, a gyászbeszédet Koren Pál evangélikus lelkész mondta. Beszédében elmondta, hogy mekkora veszteség érte a családot és népét, de békességre intette az embereket.
Elmondta azt is, hogy micsoda nemes lélek volt mert az úrvacsora alkalmával a halálos ágyán megbocsájtott mindenkinek. A temetésen rengeteg ember gyűlt össze. Nagyanyám elmondása szerint még annyi ember nem gyűlt össze temetésen azóta sem. A Nagytemplomtól a temetőig az utca tele volt emberekkel, de nem csak a járda, hanem a kocsi út tele tele emberekkel. A gyászmenetnek is alig tudtak utat adni, nem lehetett kikísérni a temetőig, mert a tömeg nem mozdult.

A csabaiak számára száz év  kevés volt az Áchim tragédia feldolgozására.

Hankó András

Achim L. Andras

 Részlet a Csabai Mérleg 2011 május 19.-i számából

1911. május közepétől Békéscsaba városa az országos sajtó középpontjába került. A szélsőségekbe csapó politikai harc és személyi gyűlölködés május 14-én tragikus  eseményekhez vezetett – meghalt Áchim L. (Liker) András (1871-1911) csabai parasztpolitikus, a helyi képviselő-testület tagja, Csaba országgyűlési képviselője.A végzetszerű eseménysorozatot Áchimnak id. Zsilinszky Endrével való személyes  összetűzése idézte elő. A Zsilinszky testvérek – ifj. Zsilinszky Endre tartalékos huszárkadét, ügyvédjelölt és Zsilinszky Gábor vegyészmérnök, a  karlsruhei egyetem asszisztense – május 14-én, vasár-  nap reggel 8 órakor felkeres-  ték Áchimot, hogy az apjuk el-  len elkövetett durva sértésért  elégtételt szerezzenek. A látogatáson történtekről így számol be a Békés című korabeli újság:

” … Áchim épen öltözködött,  amikor a két Zsilinszky fiú  megjelent a házában. mert  Áchimra soká kellett várni, a fiuk benyitottak a következő  szobába. Hogy itt miként folytak le az események, annak szemtanúja nem volt. A halála előtt kihallgatott Áchim részletes vallomást nem tett. Elmondta, hogy reárontottak,  megöléssel fenyegették, rálőttek, több lövést kapott, talán nyolcat is. Zsilinszkyék pedig úgy adták elő, hogy midőn bementek Áchimhoz, ifj. Zsilinszky Endre felszólította őt, hogy vonja vissza az apjukra vonatkozólag tett hírlapi kijelentéseket. Erre Áchim azzal felelt: – Takarodjatok ki.
Ifj. Zsilinszky Endre és Zsilinszky Gábor nem mozdultak, hanem előbbi megismételte felszólítását, mire Áchim botot ragadott s ezzel Endre felé sújtott. Az elhárította az ütést, mely ennek folytán vállát érte. Zsilinszky Endre ekkor botját szintén felemelte, Áchimra ütött, ki viszont torkon ragadta őt s közöttük dulakodás keletkezett, most Zsilinszky Gábor rákiáltott Áchimra, hogy eressze el bátyját, de az dulakodás közben tovább akarta ütni botjával Zsilinszky Endrét, mire Gábor  browningját elővéve, azzal Áchirnra lőtt, hogy egy-e vagy  kétszer, azt nem tudja. A lövés  után Achim kiment a szobából.
A pár óra múlva megejtett orvosi vizsgálat tényleg megállapította, hogy Zsilinszky Endrének fején és bal vállán ütéstől származó sérülések vannak.Áchim szintén ütéstől keletkezett és dulakodásra valló sérüléseket szenvedett a fején és bal karján. Ezen kívül két lövés érte, egyik a lábán, másik a hátsó részén, mely utóbbi a hasába hatolva, a beleket hét helyen átfúrta és  hólyagját megsértette. A beleken okozott sérülés heveny hashártyagyulladást és vér mérgezést idézett elő.”

Áchim L. András az eseményeket követően másnap, hétfőn negyed kettőkor, életének 40. évében elhunyt. A temetésére Budapestről több neves politikus eljött, Csabáról és környékéről nagy sokaság gyűlt össze. A gyászházból hatlovas gyászhintóval vitték a koporsóját a nagytemplom előtt felállított ravatalhoz. A gyászszertartás után hömpölygő emberáradat kísérte  Áchim L. András koporsóját a  felsővégi evangélikus temetőbe, végső nyughelyére. Gécs Béla