Nov 23 2011
Rácz Lukács ünnepi beszéd
„ Azokért élünk, akiket szeretünk, azokért, akik igaznak tartanak
A jövőnek élünk: a szépért s’jóért, amit tehetünk.
(Gróf Széchenyi István)
Laduver Ferenc, a Széchenyi István Két Tanítási Nyelvű Közgazdasági Szakközépiskola igazgatójának megemlékező ünnepi beszéde
„Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves meghívott vendégek!
A békéscsabai Sport Szakmai Tanácsadó Testület és a békéscsabai Széchenyi István Két Tanítási Nyelvű Közgazdasági Szakközépiskola nevében tisztelettel köszöntök minden kedves vendéget, akik a Rácz Lukács tanár úr tiszteletére rendezett emléktábla-avató ünnepségen megjelentek.
Rácz Lukács élete „átívelte” az egész 20. század történelmét ( I. világháború; Trianon; Horthy korszak; Nagy gazdasági világválság; II világháború; Rákosi korszak; 1956 ) 1911-ben Arad-Gájban született munkáscsalád gyermekeként. Édesapja MÁV főmozdonyvezető, édesanyja főmolnár leánya. Az elemi iskola első négy osztályát Erdélyben Piskin végezte, ahonnan 1921-ben szüleivel az anyaországba költözött, és az elemi iskolát Nagy-Gerendáson folytatta tovább. Ezt követően Békéscsabán elvégezte a négy polgárit, és 1926-ban beiratkozott Békéscsabán az akkor alakult négy évfolyamos felső-kereskedelmi iskolába, ahol érettségi vizsgát is tett. (Ez az iskola volt a KÖZGÉ elődje) Ezt követően nyolc hónapon keresztül katonai szolgálatot teljesített. 1933-1937-ig minden lehetséges munkaalkalmat megragadott, volt napszámos, gyári munkás, ügynök, pék tanuló. 1935-ben a Magyar Testnevelési Főiskolán elvégezte az atlétika (leventeoktató), torna és birkózó edző tanfolyamot. 1937-ben a békéscsabai kereskedelmi iskolánál alkalmazták, mint edzőt óraadói szakoktatói minőségben. Szakértelmét már ekkor senki sem vonhatta kétségbe, ezt jelezte a kiváló eredménysor, a gyerekek szeretete és ragaszkodása. A Szegedi Tankerületi Főigazgatóság testnevelési előadója hallott kiváló eredményeiről és eljött hozzá órát látogatni, ami szinte példátlan volt akkor is , de ma is az. Tornaszakkörösök „bevetésével” egy nagyon látványos órát tartott. A jegyzőkönyvbe többek között ez a mondat is bekerült: „A testnevelő tanár az órán a tanítványa testi épségéért is felel”. Kérdezték tőle, na milyen volt az óra? „Édes fiam, ott a fél osztály állandóan a levegőben volt”. 1941-ben írás (szépírás) szaktanítói képesítést szerzett. 1953-ban Pécsen a Pedagógiai Főiskolán általános iskolai testnevelő tanári szakot is elvégezte. 1957-ben tornaoktatói tanfolyamot végezte el, amit az MTSH adott ki. Három testvére van: egy húga és két fiútestvére. Három gyermeke született. A második világháború kitörése miatt 1944 tavaszán behívták katonának, részt vesz a galíciai háborúkban, és 1944. decemberében Sátoraljaújhelynél tüdőlövést kapott. Németországba szállították kórházi kezelésre, ahol amerikai hadifogságba esett. Az amerikaiak átadták a francia hatóságoknak, s mint francia hadifogoly tért haza 1946 április végén. Évtizedekkel később egy pedagógus kollégák közötti baráti beszélgetés keretében a „fehér asztal” mellett ezt így mesélte: „Amikor tüdőlövéssel a Rajna völgyében hazafelé gyalogoltam”. Ez jól kifejezi, hogy humoros is tudott lenni, ha a helyzet úgy hozta. Békéscsabán elfoglalta régi álláshelyét a békéscsabai kereskedelmi középiskolánál. Az óráján rendet és fegyelmet tartott, u.a. szigorúsága ellenére humánus is volt, amiért szerették tanítványai. „ Mik vagytok ti Luki Bácsinak?” „Aranyos kis libuskái.” mondták a lányok kórusban. Szakmájában folyamatosan képezte magát, így kiváló eredménnyel végezte el az MTSB által szervezett atlétikai és tornaedző tanfolyamot. Szaktanácsadással –országos szakfelügyelő – versenyek és tanfolyamok rendezésével, edzések vezetésével igyekezett a testnevelés és sport ügyét szolgálni városi, megyei és országos szinten is. Kiemelkedően fontosnak tartotta a testnevelés és sport értékeinek méltó képviseletét. Az iskolában sokoldalú képzettsége miatt, több sportággal is foglalkozott. Edzette az úszókat, focistákat, atlétákat, kézilabdásokat, és tanítványai mindegyikben sikeresen is teljesítettek. Volt időszak, hogy ő volt az Előre labdarúgó csapatának erőnléti edzője is. Katalin és Ildikó lányai szemében még ma is ő testesíti meg a szó szoros értelmében vett „tornatanárt”, ahogy akkoriban a testnevelőket hívták. Az 1949-ben beindult MHK testnevelési rendszer bevezetésében jelentős szerepe volt diákjaival együtt. Pl: MHK próbák irányítása, helyi és vidéki vándorbemutatók levezetése. Az MHK és a spartakiádok versenyrendszere egy újabb sportág felé fordította, s ez a TORNA. Kezdetben gimnasztikai és kézi szergyakorlatokat tervezett, később a gúla, akrobatika majd a szertorna keltette fel érdeklődését. Több alapfokú lány és fiú csapatot szervezett (Barnevál, Vörös Meteor, Tatarozó Építők Városi Tanács). Akkoriban volt, hogy az Építők csapata az egyik spartakiádon mind az egyéni 1-3. helyezést, mind a csapatversenyt is megnyerte. Igen motiváló lehetett számukra, hogy a fővárosi versenyek során a luxushotelekben pl. a Continentalban szállhattak meg és valóban elegáns kiszolgálásban volt részük. A sok csapat mellé szüksége volt segítőtársra, így a feleségét is benevezte. A fiúktól lassan átpártolt a lányok tornaoktatására, melyet főleg az motivált, hogy iskolájában zömében lányok jártak. Lassan rájöttek, hogy a tornát is fiatal korban kell elkezdeni, ezért elkezdték az óvodai és általános iskolai válogatást, és tudtak szerezni egy edzőtermet a Kazinczy utcai építőipari munkásszállóban. Remek kis gárda jött össze, köztük Katalin és Ildikó lányaik is, akik torna mellett úsztak, hiszen mindkettőből testnevelő tanárt akartak nevelni. Katalin lánya mesélte, hogy bizony otthon a szülei nagyon sokszor a szakmáról, a tornáról beszéltek, amit ő a testvérével Ildikóval már nagyon unt és bizony nem akarta ilyen irányban tovább folytatni munkáját, aztán a Lukács József testnevelő tanárral kötött házassága végleg „megpecsételte” sorsát, hiszen férje is a tornában volt érdekelt, sőt később a női tornász válogatott szövetségi kapitányává is kinevezték, így közösen már sikert-sikerre halmoztak, ami természetesen „kőkemény munkával járt, de a folyamatos sikerek egy állandó motivációt is adtak munkájukhoz. A Közgazdasági Technikum az ötvenes évek közepétől már sorra aratta sikereit, immár az országos középiskolás döntőbe is bejutottak. Az első sikeres csoportban tornázókból csak néhány nevet említenék: Szász Magda, Novák Mária, Fekete Zsófia és Katalin, Rácz Katalin, Bakucz Piroska, Vámos Gabriella, Gyebrovszki Mária, Pécs Ilona, Novák Erzsébet, Pataj Judit, Rácz Ildikó, Elek Anna, Kesjár Judit és Rácz Lukács felesége is. A 60-as évek elején már két válogatottja is volt az egyesületnek Filyó Ilona és Kovács Mária személyében. A városi, megyei sporthivatal és oktatási osztály több esetben elismerte munkáját és díszoklevelet illetve a „jó munka zászlaja” elismerést ítélte meg számára. 1953-ban az MHK teljesítések értékelésénél iskolája, – melynek sportkörét vezette -az első helyen végzett, ezért az iskolát a VTSB vándorzászlóval tüntette ki. 1952 szeptember 05-től – október 05-ig egy hónap leforgása alatt társadalmi munkában az ő irányításával elkészült az iskola kis kézilabda pályája, amit a mai nyelven fogalmazva nyugodtan nevezhetünk multifunkciós labdajáték pályának is, hiszen nemcsak kézilabdázni, hanem röplabdázni, kosárlabdázni sőt még teniszezni is lehetett rajta. Évtizedeken keresztül foglalkozott atlétika és torna edzéssel. 1953-ban ( 42 éves korában ) mint atléta még aktív versenyző volt! 1960-ban a Magyar Torna Szövetség „Ezüst Díszjelvénnyel” tüntette ki. 1961-ben a Magyar Testnevelési és Sport Tanács a „Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozója” kitüntetést adományozott számára. 1965-ben a Magyar Testnevelési és Sportszövetség a „Testnevelés és Sport érdemes Dolgozója” Oklevéllel tüntette ki. Fájdalmasan korán halt meg 1969-ben. Szaktanári ars poeticáját így fogalmazta meg: „ Célom úgy iskolán kívül, mint iskolán belül a nagy tömegek bevonása a magyar demokratikus sportéletbe.” Egész életében ezért a nemes célért küzdött, és emberi tartásával, szakma iránti alázatával, szakmában elért eredményeivel örök példakép a jelen és a jövő ifjúságának is.”