BÉKÉSCSABAI VÁROSVÉDŐ ÉS VÁROSSZÉPÍTŐ EGYESÜLET
5600 Békéscsaba, Szabadság tér 11-17. III/26.
Pk. 60.020/1989/2. valamint Pk. 60.020/1989/33.
Nysz.:55
Statisztikai számjel: 19052122-9133-529-04

 2011. évi

Közhasznúsági jelentés

 Békéscsaba, 2012. március 23.

Dr. Cserei Pál
elnök

A Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület közhasznúsági jelentése a 2011. évről

1. SZÁMVITELI BESZÁMOLÓ

A Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület 2011. évben gazdálkodásáról a számviteli törvénynek és a kapcsolódó előírásoknak megfelelve közhasznú egyszerűsített beszámolót készített.

A beszámoló főösszegei:

• Eszközök (aktívák) összesen:                         793 ezer Ft
• Összes közhasznú tevékenység bevétele:     1005 ezer Ft
• Közhasznú tevékenység ráfordításai:           1227 ezer Ft
• 2011. évi eredmény:                                      -222 ezer Ft

Tagjaink 2011. évben 169 ezer Ft tagdíjat fizettek be.

Az egyesületünk tárgyévi bevételei:

• Tagdíj:                                                                                                                      169.000 Ft

egyéni tagok                                                    74.000 Ft

nem természetes személy                                 95 .000 Ft

• Támogatás:                                                                                                   518.000 Ft

- NCA-DA-11-0075                                                 298.000 Ft

- Békéscsaba MJV Közgyűlés KÉK Biz.                  40.000 Ft

- Békéscsaba MJV Közgyűlés KIOS Biz.                  30.000 Ft

- „Budapest Bank a Budapestiekért”

Alapítvány   pályázati támogatása                            150.000 Ft

• Személyi jövedelemadó  1%-os felajánlása                                                    85.000 Ft
• Tagi hozzájárulás                                                                                                        0 Ft

• Kamat:                                                                                                             22.000 Ft

• Főszámla nyitó:                                                                                             201.203 Ft

• Betétszámla nyitó:                                                                                        454.839 Ft

• Pénztárnyitó:                                                                                                   37.896 Ft

A részletes beszámoló a jelentésünk 1. sz. melléklete, mely áll a mérlegből és a közhasznú szervezeti eredmény-kimutatásból.  

1. KÖLTSÉGVETÉSI TÁMOGATÁS FELHASZNÁLÁSA

Tárgyévben az egyesület 298 ezer Ft állami támogatással gazdálkodhatott, mely a tárgyévben (június-szeptember hónapokra érvényes pályázaton) kapott NCA működési támogatás összege.

Az összeggel az elszámolás 2011. október  31-ig megtörtént.

Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzatának két bizottságától részesült az egyesület támogatásban, összesen   70 ezer Ft nagyságrendben.

A támogatási összegekkel az elszámolás 2012. február 28-ig megtörtént.

A kapott támogatások kimutatását  a 2., és a 3.  sz. melléklet tartalmazza.

1. VAGYONFELHASZNÁLÁS

Az egyesület rendelkezik számítógéppel és tartozékaival, számítógépasztallal, laptoppal, a hozzájuk tartozó immateriális javakkal (XP, Office).

Tárgyévben az egyesületünk tárgyi eszközeinek értékcsökkentése: 0 Ft. 

Az egyesület irodája az önkormányzat tulajdona. A bútorzat nagy része egyesületünk tulajdona.

1. CÉL SZERINTI JUTTATÁSOK KIMUTATÁSA

Egyesületünk a tárgyévben és az azt megelőző években sem nyújtott cél szerinti juttatást.

1. KÖZPONTI KÖLTSÉGVETÉSI SZERVTŐL, ELKÜLÖNÍTETT ÁLLAMI PÉNZALAPTÓL, HELYI ÖNKORMÁNYZATTÓL ÉS MINDEZEK SZERVEITŐL KAPOTT TÁMOGATÁS MÉRTÉKE

Tárgyévben egyesületünk a 2. pontban említett összegen túl további  pályázati

támogatást nem kapott költségvetési forrásból.

1. A KÖZHASZNÚ SZERVEZET VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐINEK NYÚJTOTT JUTTATÁSOK ÉRTÉKE, ILLETVE ÖSSZEGE

Egyesületünk vezető tisztségviselői pénzügyi hozzájárulásban nem részesülnek, önkéntes alapon végzik munkájukat.

1. A KÖZHASZNÚ TEVÉKENYSÉGRŐL SZÓLÓ RÖVID TARTALMI BESZÁMOLÓ

Az egyesület jogállása 2011. évben: jogi személy, kiemelkedően közhasznú szervezet.

Az egyesület céljainak megvalósítása és feladatainak ellátása érdekében az alábbi közhasznú tevékenységet végzi:

• kulturális örökség megóvása
• műemlékvédelem
• természetvédelem

Az egyesület közhasznú tevékenysége során olyan közfeladatokat is ellát – a város épített és természeti környezetének védelmét -, amely a helyi önkormányzat feladatai közé tartozik.

Az egyesületünk biztosítja, hogy közhasznú szolgáltatásainkból tagjainkon kívül más is részesülhessen.

Taglétszám alakulása 2011. december 31-én:

-          egyéni tag 169  fő,

-          jogi személy  19  intézmény, gazdasági és civil szervezet.

Programjaink:

1. 1.                  „Városvédő esték”:

A 2011. évben is kiemelt szerepet kapott a „Városvédő esték” programsorozat folytatása.  A négy alkalom: áprilisban környezetvédelmi fórum, júniusban a megye északi részén, szeptemberben a déli részen szervezett kastélytúra, novemberben a vízműveknél lebonyolított látogatás. A rendezvényeken közel 300 fő vett részt.

2.         Megemlékezések, évfordulók

-  Az év meghatározó eseménye volt az Áchim centenárium békéscsabai, budapesti, gödöllői, újkígyósi rendezvényeivel. Az emlékév tiszteletére a békéscsabai konferencia anyagát – pályázati pénzeszközből – egyesületünk kiadványban jelentette meg, az anyagot a budapesti, gödöllői rendezvények résztvevői, Áchim L. András szülővárosa „hozományaként” kézhez kapták.

- Egyik szervezője volt az egyesület a város valamikori főjegyzője, Szemián Sámuel  emlékére tartott megemlékezésnek, emléktábla avatásnak.

- Eredményesen zárult egyesületünk korábbi kezdeményezése. Rácz Lukács testnevelőről, a békéscsabai női tornasport atyjáról nevezték el a városi tornacsarnokot, emléktáblát avattak tiszteletére.

3.         Fiatal városvédők aktivizálása

Folytatódott az Ifjú városvédők címmel szervezett rendezvény általános iskolás gyermekek és nagyszüleik részvételével. A három fordulóban lebonyolított rendezvénysorozat célja az volt, hogy a város történetéről tartott előadásokkal és városnéző séta keretében megismertessük a résztvevőkkel Békéscsaba legfontosabb műemlékeit, emléktáblával jelölt épületeit, találkozót szervezzünk az egyesület vezetőivel.

Az így felfrissített, megszerzett ismeretekre támaszkodva városismereti vetélkedőn bizonyították a csapatok: ismerik és szeretik városunkat.

 4.        Aktív részvétel nem egyesületi szervezésű rendezvényeken

A városi önkormányzat által szervezett ünnepségeken, koszorúzásokon egyesületünk képviseltette magát. A márciusi, októberi, valamint a Hősök Napi megemlékezéseken képviselőink elhelyezték az egyesület megemlékező koszorúját.    

  5.       Együttműködés  más szervezetekkel

Folyamatos a kapcsolattartás az önkormányzattal, részvétel a célszerinti tevékenységhez kapcsolódó városi programokban.

A 2011. évi tevékenységünk népszerűségét bizonyítja, hogy 62 fővel nőtt az egyesületi egyéni tagok száma. Az új belépők többsége a „Városvédő esték” rendezvénysorozat kirándulásainak aktív résztvevője. Csökkent a jogi személyiségű tagok száma, melynek oka a gazdálkodó szervezetek és  oktatási intézmények leszűkült  anyagi helyzetével magyarázható.

Békéscsaba, 2012. március 23.

Dr.Cserei Pál

        elnök

Záradék:

A közhasznúsági jelentést a 2012. március 23-án megtartott közgyűlés

3/2012/(III. 23.) számú határozatával elfogadta.

Közhasznúsági jelentés 1. sz. melléklete

Pk. 60.020/1989/2

Pk. 60.020/1989/33

Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület

Cégjegyzékszám:

2011. évi

Egyszerűsített éves beszámoló

Tartalma:

MÉRLEG-ÉS EREDMÉNYLEVEZETÉS

KÖZHASZNÚ SZERVEZET RÉSZÉRE

Békéscsaba, 2012. március 23.

Dr. Cserei Pál

          elnök

Az egyszerűsített beszámolót Kovács Lászlóné mérlegképes könyvelő állította össze, könyvszakértő azt nem vizsgálta

Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület

Cégjegyzékszám:

Közhasznú egyszerűsített beszámoló mérlege

Békéscsaba, 2012. március 23. 

                                                                                                          Dr. Cserei Pál

                                                                                                                      elnök

Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület

Cégjegyzékszám:

Eredménylevezetés közhasznú egyéb szervezetnél

Tájékoztató adatok

Békéscsaba, 2012. március 23.

Dr. Cserei Pál

         elnök

Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület

Cégjegyzékszám:

Közhasznúsági jelentés 2. sz. melléklete

KIMUTATÁS

a költségvetési támogatás felhasználásáról

2011. év

Közhasznúsági jelentés 3. sz. melléklet

KIMUTATÁS

alapítványi támogatásról

2011. év

Ők azok, akik akár két háborút is végigharcoltak, Ők, akiket deportáltak, internáltak, vagy éppen a vagyonuktól, megélhetésüktől fosztottak meg. Ők azok, akik kényszerrel lettek tsz-tagok, ktsz-tagok, áfész-tagok, vállalati alkalmazottak, de még ebben a kényszeredett világban is megmaradtak tisztes gazdálkodók, megbízható iparosok vagy kereskedők! Ők, akik egész munkáséletükben azt a szélesebb közösséget szolgálták.

Nekik akarunk emléket állítani családjaik, barátaik, hajdan volt kollégáik, alkalmazottaik segítségével, úgy, hogy összegyűjtjük életútjukat, munkájukat, sorsukat bemutató írásokat, fényképek, dokumentumok másolatait, és azokat betűrendbe rendezve egy könyvben és az interneten mindenki számára elérhetővé tesszük.

A könyvet 2013-ban tervezzük megjelentetni B/5 formátumban, úgy, hogy minden életút minimum 1 oldal terjedelmet kapjon. Ideális a 2 oldal, 1 lapnyi terjedelem, mert ebben mód lesz 2-3 fotó, 1-2 dokumentum elhelyezésére is. Az adatszolgáltató családdal szerződést kötünk részben az adatok, dokumentumok kezeléséről, részben a költségekről és arról, hogy hány ingyenes és hány kedvezményes példányt kaphatnak.

Az életrajzok végső beérkezési ideje: 2012. október 31.

A betördelt, megszerkesztett oldalak visszaküldése jóváhagyásra:
2013. március 1.

 Lehetőség szerint szeretnénk kész anyagokat kapni, ehhez nyújtanak segítséget a mellékelt minták, de vállaljuk adatok és dokumentumok birtokában a „szócikk” megírását is.

A megjelentetés terjedelemtől függően 10-20.000 Ft között lesz, de szeretnénk pályázati pénzekkel mindenki számára csökkenteni ezeket az összegeket, és oldalanként 1-1 ajándékkönyvet is biztosítani.

A könyv tervezett oldalszáma: min. 200 oldal, a benne szereplő személyek száma: 80-100 fő. A könyv tervezett teljes ára: 3.500 Ft

Kedvezményes tervezett ára: 2.500 Ft

Gondoskodunk a könyv tartalmának interneten történő megjelentetéséről, így egy folyamatosan bővülő békéscsabai életrajzi lexikon elektronikus változatának megteremtésével.

A könyv szerkesztője: dr. Ambrus Zoltán ny. könyvtárigazgató

Felhívás és jelentkezési lap

Jelentkezési lap

Békéscsaba, 2012. március 23.

dr. Cserei Pál – elnök
Békéscsabai Városvédők és Városszépítők Egyesület
Békéscsaba, Szabadság tér 11–17. III. emelet 26.
Telefon: 66/523-800/4326
E-mail: varosvedo@bekescsaba.hu
Honlap: www.bekescsabaivarosvedok.hu

Tisztelt Publikum!
Igen nagy megtiszteltetés számomra, hogy itt, a városháza dísztermének sok vihart látott falai között Békéscsaba egykori főjegyzőjének, Szemián Sámuelnek életéről és négy évtizedes munkásságáról beszélhetek. Itt, ebben a díszteremben, ahol 1873. szeptember 15-én a városháza felavatásának alkalmából a városi közgyűlés előtt Szemián Sámuel városi főjegyző által elmondva hangzott el az az előbeszéd, amelynek szépen formált mondatai, emelkedett stílusa, figyelemreméltó gondolatai, a város és lakói iránt érzett szeretet méltó kifejezésével foglalják össze a város történetének, a városháza építésének legfőbb mozzanatait, a jövőbe vetett hitet és a jövő legfontosabbnak tartott feladatait.
Be kell vallanom, hogy én – bár másfél évtizede dolgoztam már a városi közigazgatásban – jószerivel semmit nem tudtam Szemián Sámuelről, ami bármilyen szégyenletes, nem volt példa nélkül való, hiszen a pártállam idején nem volt ildomos a közigazgatás nagy elődjeiről megemlékezni. Csak a rendszerváltozás után az utcaelnevezések megváltoztatásának előkészítése kapcsán találkoztam nevével először 1992-ben. 
Történt azonban, hogy a 90-es évek derekán hivatalomban felkeresett két határon túl élő magyar, akik elmondták, hogy Szemián Sámuel egykori főjegyző rokonai. Elhozták számomra azt a míves könyvkötő munkát reprezentáló, mondhatni művészi albumot, amely a városi tisztviselők arcképét tartalmazta, és amelyet a főjegyző úrnak nyugdíjba vonulásakor 1891. júniusában nagyrabecsülésük jeléül munkatársai ajándékoztak. Átadták továbbá a már említett emlékbeszéd eredeti példányát, amelyet a közgyűlés határozata alapján Tobay János békéscsabai könyvnyomdája készített. A mestermunkának számító album tokját könyvkötővel rendbe hozattam és az ajándékot a Munkácsy Mihály Múzeum gondjaira bíztam. Azóta egy alkalommal várostörténeti kiállításon a nagyközönség számára bemutatták. El nem mondhatom, hogy milyen felemelő érzéssel olvastam végig az emlékbeszédet. Felvettem Gécs Béla úrral a kapcsolatot, akinek gondozásában a városháza avatásának 125. évfordulóján, és a békéscsabai nyomdászat indulásának szintén 125. évfordulóján a nagyhatású emlékbeszéd hasonmás kiadása megjelent 1998. szeptember 15-én. Ezt az írást azóta is szívesen olvasgatom, ha a múltból erőt gyűjteni és a jövőbe vetett hitemet táplálni akarom.
Szemián Sámuel, ez a nagy formátumú, művelt, bölcs, nyíltbeszédű, jóságos arcú, közmegbecsülésnek és köztiszteletnek örvendő, csiszolt modorú tisztviselő 1827. július 17-én Békéscsabán látta meg a napvilágot Szemián Benjámin békéscsabai tanító és Major Julianna gyermekeként. Édesapja 50 évi tanítóskodásból Csabán 37 éven át szolgálta a közoktatást. A Csabán végzett elemi iskola után a szarvasi gimnázium tanulója lett. Ezt követően Eperjesre, majd két év múlva Pozsonyba került, ahol szintén két évig tanult. A jogtudományt Debrecenben sajátította el. 1847. nyarán Békés vármegyénél kapott állást, és egy év múlva a királyi tábla jegyzője lett. Innen a vármegyéhez tért vissza. 1848. elején önként beállt az akkor alakult Békés vármegyei szabadcsapatba és mint tiszt május végéig teljesített szolgálatot. A tisztikar feloszlása után visszatért a megyéhez, ahol futári szolgálatot látott el. A szabadságharc bukása után szülei Körös-parti házában élt. Itt vészelte át Haynau rémuralmát.

1850. júniusában a város egyik jegyzőjévé választották és 40 éven át szolgálta jegyzőként, első jegyzőként, majd főjegyzőként szeretett városa, Csaba felemelkedését. 1851. október 13-án házasságot kötött Kuthy Lujzával, mely házasságából három gyermeke született: Kálmán, Mária és Gizella.

1891. júliusában nyugdíjba ment és még ebben az évben augusztus 21-én délután 64 éves korában 40 évi jegyzői, főjegyzői szolgálat után, házasságának 38. évében a mindenható magához szólította.

Áldozatkész, küzdelmes, hosszú munkásságát és a városban betöltött szerepét csak akkor érthetjük meg igazán, ha a település történetét és a közigazgatás korabeli viszonyait is áttekintjük:

Csaba újratelepítése 1715-ben kezdődött. 1720-ban már „a helyiség tanácsa rendszeresíttetett és ugyanekkor Csaba pecsétet is nyert. 1748-ban a méltóságos uradalom rendeletéből 24 személyből álló tanács választatott oly móddal, hogy a hivataloskodás halálig tartson s ezek közül választassék meg évenként a bíró is”. (Haán Lajos: Békéscsaba mezővárosa hajdani és mostani állapotjáról 1845.)

1820-ban a csabai jobbágyok küldöttsége az uralkodótól I. Ferenctől (1792-1835) kérte a vásártartási jogot és ezzel együtt a mezővárosi rangot. Ám húsz évnek kellett eltelni, hogy ezt a rangot V. Ferdinándtól (1835-1848) megkapják.

1840-ben Csaba mezővárossá lett. A mezőváros lényegében a földesura által kiváltságokkal felruházott település. A kiváltságok konkrét tartalma minden esetben egyedileg alakult ki. Egységes mezővárosi jogállás nem volt. A földesúrral kötött megállapodástól, illetve a földesúr döntésétől függött a település jogállása. Néhány alapvető kiváltság volt csupán azonos, például a vásártartás. Nem volt joguk városfalat építeni, a nyílt mezőn álltak. Innen az elnevezés. A szabad királyi városoktól eltérően nem voltak függetlenek a nemesi vármegyétől. Tulajdonképpen átmeneti településtípus volt az úgynevezett „polgári” város és a jobbágyfalu között.

A feudalizmus XIX. századi felszámolásával a mezővárosi jogállás tartalmának egy részét elvesztette. Békéscsaba 1918-tól a rendezett tanácsú városi státusz elismerésétől számítja magát a városok közé. Ez a felfogás szerintem helytörténeti tévedés. A többi magyar város a mezővárossá válástól tekinti magát városnak. Eképpen pedig Békéscsaba 2011-ben nem 93 éve, hanem 171 éve város. Elnézést a kitérőért.

Az 1870-es évek elején a közigazgatást átszervezték. A polgári közigazgatás megszervezésével a mezővárosi rang megszűnt ugyan, de a mezővárosok egykori címként még másfél évtizedig használták. Így Csaba is, mert pl. az 1873-ban elkészült gyönyörű épület homlokzatán is a „városháza” elnevezést tüntették fel. A mezővárosok legnagyobb része az új jogi kategóriák szerint nagyközséggé alakult. Ide tartozott Csaba is. Kisebb részük pedig rendezett tanácsú várossá vált. Egyes sikeres mezővárosok törvényhatósági jogú várossá lettek.

Szemián Sámuel akkor lett a város jegyzője, amikor az már 10 éve mezőváros volt és amikor az örökváltsági szerződés már 5 éve megköttetett, de annak végrehajtása túlnyomórészt jegyzősége alatt történt.

A csabaiak és földesuraik között létrejött úgynevezett örökváltsági szerződést 1845. október 24-én írta alá egyfelől Such János bíró, Milyó Mihály törvénybíró, Koricsánszky János és idős Petrovszky János jegyzők, 14 elöljáró és az összes jobbágyok képviseletében 88 jobbágy egymásért egyetemleges jótállással. Ebben a jobbágyterheket és telkeket örökre szóló megváltással, továbbá bizonyos földesúri javadalmakat (regálékat) és majorsági tulajdonokat is megvásároltak 802.050 ezüst forintért.

A szerződést másfelől 12 csabai földesúr írta alá. Csaba mezővárosát a megvett jogok használatába bevezették. Csaba közönsége a ráruházott földesúri jogokat ténylegesen gyakorolta. Az 1848. évi történelmi jelentőségű forradalom és szabadságharc a jobbágyságot eltörölte. Az úrbéri kötelezettségek megszűntek. Csaba népe is azt hitte, hogy ennek folytán automatikusan megszűnt az a kötöttsége is földesurával szemben, amit az örökváltsági szerződésben vállalt. Korábban is voltak az 1847-es éhínség, a kölcsönök hiánya és más körülmények között fizetési nehézségek. Azt a 100.000 ezüst forintot is visszatartották, ami addig az örökváltsági pénztárban összegyűlt, sőt Kossuth bankóra beváltották és ez a pénz a szabadságharc leverése után megsemmisült.

Az osztrák uralom a 48-as törvények hatályát felfüggesztette. Csaba volt földesurai újból előálltak követelésükkel, perre állt a dolog. A földesurak nemcsak a tőlük megvásárolt regáliák, épületek és ingatlanok árát, hanem az örökváltság árát is követelték. A pert Csaba elvesztette. Többnyire eladta a város a földeket, épületeket, vagyontárgyakat, kölcsönöket vett fel, ennek ellenére a terhek utolsó részletét csak 1872-ben tudta visszafizetni. „ Több mint egynegyed századon át nyögte tehát a megváltás terheit a község, amit elkerülhetett volna, ha három évig vár az örökváltsági akció megindításával” állapítja meg Dr. Korniss Géza kultúrtanácsnok, az 1930-ban írt Békéscsaba monográfiában.

A közigazgatást 1870 és 1886  között Szemián Sámuel jegyzősége alatt többször átszervezték. (1870. évi XLII tc.: 1871. évi XVIII. tc., majd a törvényhatóságokról szóló 1886. évi XXII. tc.). Ez utóbbi rögzítette a XIX. században utoljára a törvényhatóságokról szóló előírásokat.

Eszerint voltak azok a községek, amelyek rendezett tanáccsal rendelkeztek (városok). Nagyközségek, amelyek rendezett tanáccsal nem bírtak ugyan, de saját erejükből teljesíteni voltak képesek a törvény által rájuk ruházott feladatokat (ide tartozott Csaba). Voltak kisközségek, amelyek korlátozott anyagi viszonyaik miatt saját erejükből törvényes feladataikat ellátni nem tudták.

A községi képviselők (esküdtek) létszámát a népesség száma határozta meg. 100 lélek után egy képviselő volt választható bizonyos korlátokkal. A képviselők fele a legtöbb egyenes államadót fizető községi nagykorú lakosok, földbirtokosok közül évenként kiigazított névsor szerint került ki. Tehát nem választás útján. Másik fele pedig választókerületenként állított jelöltek közül, ha  a választók száma a 600-at meghaladta.

1772. óta hagyományosan tizedekre (későbbi kerületekre) osztották a várost. Kezdetben négy tized volt: Alsóvég, Tabán, Felsővég és Thráni. Később pedig Jamina és a régi Szőlők. Így lett 6 kerület. Általában két-két képviselőt választottak (esküdtet) tizedenként, de ez a szám gyakran változott.

Szemián Sámuel 40 évi szolgálata alatt 1850. és 1891. között összesen 17 bírója volt Csabának és csak kétszer volt azonos személy (Such János 1861,  1863-66).  A bírákat – mint említettem- évenként választották. Egy és hat év közötti időtartamon át viselték tisztségüket. A község elöljáróságának tagjai voltak: a bíró, a helyettes bíró (másodbíró vagy törvénybíró), változó számú tanácsbéli (esküdt), főjegyző, jegyzők, főügyész, ügyészek, árvaszéki ülnök, pénztárnok, számvevőellenőr, közgyám, levéltárnok, orvos, mérnök, és az igényeknek megfelelő számú más tisztviselő. Számuk évenként változhatott.

A közgyűlésen az elöljáróság tagjai – tehát a tisztviselőknek meghatározott köre is – szavazhatott, felállással, illetve bizonyos esetekben névszerinti szavazással. A döntést a jelenlévő szavazók többsége hozta. Valamennyi tisztviselő részt vehetett a közgyűlésen, felszólalhatott, és köteles volt kérdésekre válaszolni, de nem mindegyik szavazott.

Az állami és a törvényhatóság közigazgatása vonatkozó rendeletek betartásáért a bíró és a jegyző volt felelős! (az elöljáróság tagjainak száma 1863-ban 32 fő, 1871-ben 29 fő, 1878-ban 17 fő, 1890-ben 25 fő volt)

Mindezeket azért részleteztem, hogy reális képet vázoljak arról, milyen körülmények között és milyen háttérrel végezte munkáját Szemián Sámuel 40 évi szolgálata alatt, az 1848-as forradalmat és szabadságharcot követő években a Bach korszak és a kiegyezés után, a dualizmus központi hatalmának korlátozásai és a közigazgatás gyakran változó törvényi rendelkezései közepette.

Szemián Sámuel munkásságának minden részletét nehéz és hosszadalmas volna felsorolni. Mint jegyző, majd főjegyző felelős volt az elöljáróság munkájának törvényességéért és így bizonyos mértékben a tisztviselők munkájának minőségéért, szakszerűségéért és törvényességéért is. Az örökváltsági szerződés vetette meg az alapját a majdnem fél évszázadon át fennállott és a községgel bizonytalan jogviszonyban lévő közbirtokossági testületnek. Mint tudjuk, az örökváltsági szerződést nemcsak az elöljáróság vezetői, de a földesurak kívánságára a lakosság jobbágybirtokosai is aláírták, azon kívül a szerződés szövege sem volt egészen világos, mert hol Csaba mezővárosát, hol annak lakóit nevezi meg vevőként, minthogy a terheket lényegében a birtokos lakosság viselte. A lakosság a reá eső váltságdíjat és vételárat egy birtokossági pénztárba fizette be, és jogot formált arra, hogy az általa viselt terhek ellenében a regále jog és az azzal összefüggő vagyoni helyzet kezelése és jövedelme is őt illesse. Ez ellen a község közgyűlése a Bach korszak évei alatt nem tiltakozott, mert tartania kellett attól, hogy ha ezeknek a jogoknak és azok hozamának községi közvagyon jellege kidomborodik, tüstént ráteszi azokra kezét az abszolutisztikus hatalom. Ezért azután a regále vétel terhét viselő lakosok, illetőleg ezek jogutódjai 1863-ban „közbirtokosság” elnevezés alatt egyesülnek és a regáliák és az ezzel kapcsolatos vagyon kezelését és gyümölcsöztetését Csaba mezőváros, illetve nagyközség addig közös összbirtokából elvonták és teljesen különálló kezelés alá vették. „El kell ismerni, hogy a közbirtokossági testület nemcsak önzetlenül, de városa iránti meleg szeretettel és a haladás iránti teljes érzékkel használta fel ezen jogoknak és pénztárának jövedelmét” (Dr. Korniss Géza) Miután az örökváltsági szerződés terheit törlesztették, a bevételt olyan középületek emelésére fordították, amelyek a mai Csabának is díszére válnak. Ekkor kezdődik tulajdonképpen a régi Csaba lendületesebb fejlődése.

A közbirtokosság 1868-ban felépítette a Fiume Szállót, amely nevét az akkor épülő Alföld-Fiume vasútvonalról kapta. Az Andrássy úton pedig 1874-ben azt a bérházat, amelyben később a járásbíróság, majd a felső kereskedelmi fiúiskola, azután a közgazdasági középiskola, jelenleg az Ibsen Palota működik. 1877-ben a színházat és a vigadót magába foglaló épületet, 1883-ban a vasútszállodát építették fel.

Az 1888. esztendő kiindulási pontja volt annak a nagy jelentőségű folyamatnak, amely a közbirtokossági testület vagyona felosztásának és a város tulajdonába bocsátásához vezetett. Az állandó vita tárgyát képező tulajdoni viszonyok rendezése kezdetét vette és a végeredmény az lett, hogy a közbirtokossági testület minden ingó és ingatlan vagyona, a közösen birtokolt utak, utcák, vásár-, és közterületek a város tulajdonává váltak telekkönyvileg is, de a különfajta terheket is a városnak kellett viselnie. A tárgyalások lefolytatásának és a megállapodás megkötésének egyik vezéralakja Szemián Sámuel volt és azt a város részéről Kocziszky Mihály bíró és Fábry Károly mellett ő írta alá.

Mint említettem, a bírók és az ülnökök gyakran, néha évenként változtak. Az elöljáróság gerincét a szavazati joggal is rendelkező tisztviselők alkották, és ők biztosították a folyamatosságot is. Szemián Sámuel, mint a tisztviselők munkájáért is felelős jegyző, főjegyző, négy évtizeden át tartott hivatala során hosszú időn át olyan kiváló tisztviselőkkel dolgozhatott együtt, akiknek városszeretete, szakmai hozzáértése, hivatástudata és szorgalma hosszú időn át szolgálta a város fejlődését. Ilyenek voltak, csak a legjelentősebbek közül megemlítve a város közegészségügyét megteremtő és kórházépítő Dr. Réthy Pál városi orvos, aki 54 évi áldozatos munkájából 40 évet dolgozott együtt Szemián Sámuellel. Volt tennivalója bőven, hiszen ne feledjük, hogy az 1831. évi nagy kolerajárvány után 1849-ben, 1855-ben, 1866-ban és 1873-ban is kolerajárvány sújtotta Csaba népét.

Vagy például Dr. Réthy Pál veje, a nagy városrendező Sztraka Ernő városi építész, aki 31 éven át tartó hivatali tisztségéből 28 éven keresztül volt Szemián Sámuel vezető munkatársa. Lényegében közös munkájuk volt a piacrend kialakítása és az óriási jelentőségű Építési Szabályrendelet kidolgozása és végrehajtása.

Szemián Sámuel hivatali ideje alatt 1856-ban megalakult a Tisza-vidéki Vaspálya Társaság. Az Aradot Szolnokkal összekötő Tisza-vidéki vasút, majd az Alföld-Fiumei vasút megvalósításával kapcsolatos tárgyalások részese volt Szemián Sámuel jegyző is.

Békéscsaba előrelátó és ösztönös közgazdasági érzékkel rendelkező közössége jelentős áldozatokat hozott annak érdekében, hogy a vaspályát megkaparintsa akkor, amikor a környező községek lakossága valóságos lázadást szított a terv ellen, hogy határukat, földjeiket vasút szelje át. A vasúti hálózat kiépítése Békéscsaba gazdasági forgalmát egyszerre lendületbe hozta. A rossz utak miatt gabonaforgalom csak vasúton volt megvalósítható egész éven át. Hasonló fellendülést hozhatna a városban napjainkban egy autópálya.

Az 1880-as években erős testületi élet indult Csabán. Sorra alakultak az egyesületek. 1885-ben az Iparos Egyesület, 1887-ben a Kereskedő Ifjak Egyesülete, virágzásnak indult a pénzügyi szektor is. 1862-ben a város 20.000,- Forinttal támogatta a megyei takarékpénztár felállítását, de azzal a kikötéssel, ha Békéscsabán valósítják meg. Mikor az alakuló értekezleten a gyulai székhely mellett döntöttek, a csabai elöljáróság 50.000,- Ft tőkével községi takarékpénztár felállítását tervezte. 1868. évben megalakították a Békéscsabai Népbankot 70.000,- Ft tőkével, 1872-ben pedig a Békéscsabai Takarékpénztár Egyesületet 80.000,- Ft tőkével. Hidak épültek és ártézi kutak létesültek. Pezsgő gazdasági élet és dinamikus fejlődés, városiasodás indult meg.

1874-ben alakult meg a Békés-vármegyei Régészeti és Mívelődéstörténeti Társulat, amely összefogta a megye legjobb erőit. Élénk egyesületi élet folyt, és a kiadott évkönyvek publikálták mindazon jelentős munkákat, amelyet a társulat tagjai végeztek. A vármegyei értelmiség grémiumává vált. Szemián Sámuel a társulat élcsoportjához tartozott Haán Lajossal, Zsilinszky Mihállyal, Győri Vilmossal, Karácsony Jánossal és más jeles személyiségekkel együtt. „ A csabai nép életmódja, s szokásai a közel múltban” című munkája, amely  a társulat egyik évkönyvében jelent meg, hű képet ad a korabeli viszonyokról és figyelemreméltó következtetései, megállapításai hozzásegítenek e korszak megismeréséhez. A társulat a Munkácsy Mihály Múzeum kezdeményezésére 2010. január 10-én újjáalakult.

Szemián Sámuel főjegyzőségének utolsó éveiben egymást követték a személyes életét és hivatali munkáját érintő sorscsapások:

1887-ben egyetlen fia, Dr. Szemián Kálmán főbelőtte magát és feleségét. Ez a tragédia mélyen megrendítette.

1888-ban hatalmas belvíz és árvíz sújtotta a várost. Vészbizottság alakult, amelynek vezetője Szemián Sámuel főjegyző volt. A széljárásnak, és a jó helyre hordott földhányásnak valamint a csabaiak áldozatos munkájának és a vészbizottság tevékenységének köszönhetően a város megmenekült, de mintegy 250 épületet az árvíz így is elpusztított. Okulva a történteken az elöljáróság elhatározta, hogy körgáttal védi meg a várost, amely észak-kelet-déli félkörben, 6810 hosszan megvalósult és várostörténeti emlékként ma is létezik. Létesítését sok vita kísérte, a kisajátítások és a kivitelezési költségek miatt, sok gondja támadt a bírónak és a főjegyzőnek is.

A csapás általában nem jár egyedül. A nyári hónapokban tűzvész támadt, amely az egész Északi sort elhamvasztotta. A gondviselés itt is kegyes volt a csabaiakhoz, mert a tűz a harmadik kerületben ütött ki és a szélvihar délről északra fújt. Ha ez nem így történik, az egész város áldozatul eshetett volna.

Az 1891. esztendőben szomorú szenzáció központja lett Csaba. Ekkor bukott meg a Békéscsabai Népbank. Bukását tisztviselői okozták, akiknek hűtlen kezelése, bűnös gazdálkodása következtében 600-700.000,- ezüst forint veszett oda. A város pénze is köddé vált, amit Szemián Sámuel a népbank iránti bizalom megerősítése érdekében ebben a pénzintézetben helyezett el, csupa jó szándékból és saját megfontolt döntése alapján, de sajnos anélkül, hogy Csaba képviselő-testületét megkérdezte volna, mert ennek a pénzügyi döntésnek meghozatala a közgyűlés hatáskörébe tartozott. Emiatt sokan megtámadták, vagyonát is bírói zár alá vették. Bár utóbb ezt a zárt feloldották, a meghurcoltatás, ezt az áldozatos és hosszú közszolgálatban, becsületben megőszült puritán férfiút nagyon megviselte.

Szemián Sámuel balsorsára a koronát az 1891. évi májusi zavargások tették fel. Május 2-án az agrárproletárok, nincstelenek több ezren tüntettek az úgynevezett emberpiacon (ma Hunyadi tér) a városháza és a főszolgabírói hivatal előtt. Ennek kiváltó oka az volt, hogy a februárban megalakult munkásegylet alapszabályának jóváhagyását a főszolgabíró késleltette. A tömegoszlatásra kivezényelt rendőröket megfutamították, két csúfolódó gazdát megvertek és megverték, majd az utcán eszméletlenül hagyták a főszolgabírót is. A kivezényelt csendőrök várható sortűzétől csak a kivonuló katonaság mentette meg a tömeget. Többen megsebesültek és haláleset is történt. Május 3-án a tüntetés folytatódott. Kocziszky Mihály bíró és Szemián Sámuel főjegyző a tömeget nem tudta lecsitítani, távozásra bírni. Sőt a reájuk mért szitkok és átkozódások beléjük fojtották a szót. A katonaságnak is két órájába került a tömeg szétoszlatása.

Az előzőekben felsorolt tragikus események testileg- lelkileg megtörték ezt a kiváló férfiút. 1891. júniusában a közgyűléstől egészsége helyreállítása céljából egy havi szabadságot kért, megjegyezve, hogy 40 évi jegyzői szolgálata alatt először van erre szüksége. Azonban sem testileg, sem lelkileg nem épült fel. 1891. július 11-én volt bent utoljára hivatalában. Elbúcsúzott munkatársaitól. A következő hónapban augusztus 21-én a Csabát 40 éven át híven szolgáló jegyző munkásélete megszakadt és 64 éves korában lelkét visszaadta teremtőjének.

A város saját halottjaként több ezres tömeg és a környező községek elöljáróinak jelenlétében díszes temetésben részesítette.

Megemlítem, hogy néhány nappal korábban, augusztus 12-én elhunyt a város nagy fia, Haán Lajos is.

Szemián Sámuel halála után, 1910-ben Szemián sornak nevezte el a város azt a Körös-parti utcát, ahol családi háza állott. 1949-ben az utca nevét Derkovits sorra változtatták. Neve és érdemei hosszú időre a feledés homályába merültek. A Felsővégi temetőben sírhelye az enyészet martaléka lett, ma már nem tudjuk, hogy porhüvelye hol lelte meg az örök békességet.

Szülőktől örökölt családi házát az Urszinyi család vásárolta meg. Urszinyi Andor békéscsabai ügyvéd és birtokos, országgyűlési követ fiának a felesége, Urszinyi Dezsőné minden vagyonát, így a Szemián házat is a városra hagyta azzal, hogy abban árvaház létesüljön. Azonban a lebontott ház helyén a város által épített új épület a polgármester lakása lett, majd a II. világháború után könyvtár működött benne, később az új megyei könyvtár részeként maradt meg, jelenleg a Tudásház része.

A rendszerváltozás után a város közgyűlése 1992-ben a Sziklai Sándor utca nevét Szemián Sámuel utcára változtatta, de 1993-ban az utcában lakók egy részének kérésére visszaállította a Sziklai Sándor utca nevet. Szemián Sámuelről azóta nincs közterület elnevezve.

Nagyon eljött az ideje annak, hogy e jeles férfiú emlékét halálának 120. évfordulóján a városháza árkádsorán emléktábla elevenítse fel, és őrizze mindörökké.

Köszönöm a figyelmüket.

Békéscsaba, 2011. október 11. „

                                                                                                (Gróf Széchenyi István)

Laduver Ferenc, a Széchenyi István Két Tanítási Nyelvű Közgazdasági Szakközépiskola  igazgatójának megemlékező ünnepi beszéde

„Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves meghívott vendégek!
A békéscsabai Sport Szakmai Tanácsadó Testület és a békéscsabai Széchenyi István Két Tanítási Nyelvű Közgazdasági Szakközépiskola nevében tisztelettel köszöntök minden kedves vendéget, akik a Rácz Lukács tanár úr tiszteletére rendezett emléktábla-avató ünnepségen megjelentek.

Rácz Lukács élete  „átívelte”  az egész 20. század történelmét ( I. világháború; Trianon; Horthy korszak; Nagy gazdasági világválság; II világháború; Rákosi korszak; 1956 ) 1911-ben Arad-Gájban született munkáscsalád gyermekeként. Édesapja MÁV főmozdonyvezető, édesanyja főmolnár leánya. Az elemi iskola első négy osztályát Erdélyben Piskin végezte, ahonnan 1921-ben szüleivel az anyaországba költözött, és az elemi iskolát Nagy-Gerendáson folytatta tovább. Ezt követően Békéscsabán elvégezte a négy polgárit, és 1926-ban beiratkozott Békéscsabán az akkor alakult négy évfolyamos felső-kereskedelmi iskolába, ahol   érettségi vizsgát is  tett. (Ez az iskola volt a KÖZGÉ elődje) Ezt követően nyolc hónapon keresztül katonai szolgálatot teljesített. 1933-1937-ig minden lehetséges munkaalkalmat megragadott, volt napszámos, gyári munkás, ügynök, pék tanuló. 1935-ben a Magyar Testnevelési Főiskolán elvégezte az atlétika (leventeoktató), torna és birkózó edző tanfolyamot. 1937-ben a békéscsabai kereskedelmi iskolánál alkalmazták, mint edzőt óraadói szakoktatói minőségben. Szakértelmét már ekkor senki sem vonhatta kétségbe, ezt jelezte a kiváló eredménysor, a gyerekek szeretete és ragaszkodása. A Szegedi Tankerületi Főigazgatóság testnevelési előadója hallott kiváló eredményeiről és eljött hozzá órát látogatni, ami szinte példátlan volt akkor is , de ma is az. Tornaszakkörösök „bevetésével” egy nagyon látványos órát tartott. A jegyzőkönyvbe többek között ez a mondat is bekerült: „A testnevelő tanár az órán a tanítványa testi épségéért is felel”. Kérdezték tőle, na milyen volt az óra? „Édes fiam, ott a fél osztály állandóan a levegőben volt”. 1941-ben írás (szépírás) szaktanítói képesítést  szerzett. 1953-ban Pécsen a Pedagógiai Főiskolán általános iskolai testnevelő tanári szakot is elvégezte. 1957-ben tornaoktatói tanfolyamot végezte el, amit az MTSH adott ki. Három testvére van: egy húga és két fiútestvére. Három gyermeke született. A második világháború kitörése miatt 1944 tavaszán behívták katonának, részt vesz a galíciai háborúkban, és 1944. decemberében Sátoraljaújhelynél tüdőlövést kapott. Németországba szállították kórházi kezelésre, ahol amerikai hadifogságba esett. Az amerikaiak átadták a francia hatóságoknak, s mint francia hadifogoly tért haza 1946 április végén. Évtizedekkel később egy pedagógus kollégák közötti baráti beszélgetés keretében a „fehér asztal” mellett ezt így mesélte: „Amikor tüdőlövéssel a Rajna völgyében hazafelé gyalogoltam”. Ez jól kifejezi, hogy humoros is tudott lenni, ha a helyzet úgy hozta. Békéscsabán elfoglalta régi álláshelyét a békéscsabai kereskedelmi középiskolánál. Az óráján rendet és fegyelmet tartott, u.a. szigorúsága ellenére  humánus is volt, amiért  szerették tanítványai. „ Mik vagytok ti Luki Bácsinak?”  „Aranyos kis libuskái.” mondták a lányok kórusban.  Szakmájában folyamatosan képezte magát, így kiváló eredménnyel végezte el az MTSB által szervezett atlétikai és tornaedző tanfolyamot.  Szaktanácsadással –országos szakfelügyelő – versenyek és tanfolyamok rendezésével, edzések vezetésével igyekezett a testnevelés és sport ügyét szolgálni városi, megyei és országos szinten is. Kiemelkedően fontosnak tartotta a testnevelés és sport értékeinek méltó képviseletét. Az iskolában sokoldalú képzettsége miatt, több sportággal is foglalkozott. Edzette az úszókat, focistákat, atlétákat, kézilabdásokat, és tanítványai mindegyikben sikeresen is teljesítettek. Volt időszak, hogy ő volt az Előre labdarúgó csapatának erőnléti edzője is. Katalin és Ildikó lányai szemében még ma is ő testesíti meg a szó szoros értelmében vett „tornatanárt”, ahogy akkoriban a testnevelőket hívták. Az 1949-ben beindult MHK testnevelési rendszer bevezetésében jelentős szerepe volt diákjaival együtt. Pl:  MHK próbák irányítása, helyi és vidéki vándorbemutatók levezetése. Az MHK és a spartakiádok versenyrendszere egy újabb sportág felé fordította, s ez a TORNA. Kezdetben gimnasztikai és kézi szergyakorlatokat tervezett, később a gúla, akrobatika majd a szertorna  keltette fel érdeklődését. Több alapfokú lány és fiú csapatot szervezett (Barnevál, Vörös Meteor, Tatarozó Építők Városi Tanács). Akkoriban volt, hogy az Építők csapata az egyik spartakiádon mind az egyéni 1-3. helyezést, mind a csapatversenyt is megnyerte. Igen motiváló lehetett számukra, hogy a fővárosi versenyek során a luxushotelekben pl. a Continentalban szállhattak meg és valóban elegáns kiszolgálásban volt részük. A sok csapat mellé szüksége volt segítőtársra, így a feleségét is benevezte. A  fiúktól lassan átpártolt a lányok tornaoktatására, melyet főleg az motivált, hogy iskolájában zömében lányok jártak. Lassan rájöttek, hogy a tornát is fiatal korban kell elkezdeni, ezért elkezdték az óvodai és általános iskolai válogatást, és tudtak szerezni egy edzőtermet a Kazinczy utcai építőipari munkásszállóban. Remek kis gárda jött össze, köztük Katalin és Ildikó lányaik is, akik torna mellett úsztak, hiszen mindkettőből testnevelő tanárt akartak nevelni. Katalin lánya mesélte, hogy bizony otthon a szülei  nagyon sokszor a szakmáról, a tornáról beszéltek, amit  ő a testvérével Ildikóval már nagyon unt és bizony nem akarta ilyen irányban tovább folytatni munkáját, aztán a Lukács József testnevelő tanárral kötött házassága végleg „megpecsételte” sorsát, hiszen férje is a tornában volt érdekelt, sőt később a női tornász válogatott szövetségi kapitányává is kinevezték, így közösen már sikert-sikerre halmoztak, ami természetesen „kőkemény munkával járt, de a folyamatos sikerek egy állandó motivációt is adtak munkájukhoz. A Közgazdasági Technikum az ötvenes évek közepétől már sorra aratta sikereit, immár az országos középiskolás döntőbe is bejutottak.  Az első sikeres csoportban tornázókból csak néhány nevet említenék: Szász Magda, Novák Mária, Fekete Zsófia és Katalin, Rácz Katalin, Bakucz Piroska, Vámos Gabriella, Gyebrovszki Mária, Pécs Ilona, Novák Erzsébet, Pataj Judit, Rácz Ildikó, Elek Anna, Kesjár Judit és Rácz Lukács felesége is. A 60-as évek elején már két válogatottja is volt az egyesületnek Filyó Ilona és Kovács Mária személyében. A városi, megyei sporthivatal és oktatási osztály  több esetben  elismerte munkáját és díszoklevelet illetve a „jó munka zászlaja” elismerést ítélte meg számára. 1953-ban az MHK teljesítések értékelésénél iskolája, – melynek sportkörét vezette -az első helyen végzett, ezért az iskolát  a VTSB vándorzászlóval tüntette ki. 1952 szeptember 05-től – október 05-ig egy hónap leforgása alatt társadalmi munkában az ő irányításával elkészült az iskola kis kézilabda pályája, amit a mai nyelven fogalmazva nyugodtan nevezhetünk multifunkciós labdajáték pályának is, hiszen nemcsak kézilabdázni, hanem röplabdázni, kosárlabdázni sőt még teniszezni is lehetett rajta. Évtizedeken keresztül foglalkozott atlétika és torna edzéssel. 1953-ban ( 42 éves korában ) mint atléta még aktív versenyző volt! 1960-ban a Magyar Torna Szövetség „Ezüst Díszjelvénnyel” tüntette ki. 1961-ben a Magyar Testnevelési és Sport Tanács a „Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozója” kitüntetést adományozott számára. 1965-ben a Magyar Testnevelési és Sportszövetség a „Testnevelés és Sport érdemes Dolgozója” Oklevéllel tüntette ki. Fájdalmasan korán halt meg 1969-ben. Szaktanári ars poeticáját így fogalmazta meg: „ Célom úgy iskolán kívül, mint iskolán belül a nagy tömegek bevonása a magyar demokratikus sportéletbe.” Egész életében ezért a  nemes célért küzdött, és emberi tartásával, szakma iránti alázatával, szakmában elért eredményeivel örök példakép a jelen  és a jövő ifjúságának is.”

Áchim L. András (Békéscsaba, 1871. március 16. – Békéscsaba, 1911. május 15.), gazdálkodó, parasztpolitikus halálának centenáriuma alkalmából tudományos emlékülést rendeztek november 9-én a Szent István Egyetemen, majd a Regionális Gazdaságtani és Vidékfejlesztési Intézetben dr. Molnár József intézetigazgató egyetemi tanár, rector emeritus és dr. Romány Pál professor emeritus, az MTA Agrártörténeti Bizottságának tiszteletbeli elnöke leleplezte a politikus magyar és szlovák nyelvű emléktábláját.

Avatóbeszédet dr. Romány Pál, Hrivnák Mihály, Budapest XII. kerület Szlovák Kisebbségi Önkormányzatának elnöke és Molnár M. Eszter kutatótanár, publicista, az Áchim Emlékbizottság elnöke mondtak. Az emléktáblánál virágot helyezett el többek között Jana Tomkova, a Szlovák intézet igazgatója és a család nevében Medvegy Iván dédunoka. Csütörtökön Budapesten, a Mezőgazdasági Múzeum szoborsétányán felavatják Áchim L. András bronz mellszobrát, majd 11 órától a Szlovák Intézetben folytatódott az emlékülés.

Nagyításhoz kattintson a képre!

Nagyításhoz kattintson a képre!

A 73.600 Ft összeget 2010. október 31.- 2011. október 31. közötti időszakban a szervezet működésére és cél szerinti tevékenységére fordítottuk (Nevezetesen: terembérletre, postaköltségre, koszorúzás költségeire, kiadványban megjelenő hirdetésre, valamint emléktábla avatásra).

A több mint 25 éve eredményesen működő egyesület a 2012. évi jövedelemadó bevallás időszakában is örömmel fogadja adományukat az 19052122-1-04 adószámra.

Békéscsaba, 2011. november 2.

Dr. Cserei Pál

elnök

Szemián Sámuel emléktába

A Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület, Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata, valamint a Szemián Sámuel Egylet emléktáblát avatott a Városháza árkádsorán Szemián Sámuel, Békéscsaba egykori főjegyzője tiszteletére 2011. október 11-én. Az emléktábla avatást megelőzően Szemián Sámuel életútját, munkásságát Dr. Simon Mihály ny. címzetes főjegyző méltatta a Városháza dísztermében megjelentek előtt.

Az emléktábla avatásán beszédet mondott Dr. Szvercsák Szilvia, Békéscsaba Megyei Jogú Város jegyzője.

Az egyesület nevében koszorút helyezett el Dr. Jároli József alelnök és Gécs Béla elnökségi tag