Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület

   Egyik télen Csabára utaztunk egy kis kikapcsolódásra. Ekkor még mocsaras terület volt Csaba környéke. Mi lovaskocsival érkeztünk. Az út hosszú volt, de izgalmas is. A tájak szépek voltak.
   Egy alföldi stílusban épült házban szálltunk meg. Elől ki bekerített előtornáca volt. A házba, mint mindenhol, a pitvar volt, ahonnan a füstös nyitott kéményű konyha nyílt. Két oldalról volt két szoba, az utca felőli a tisztaszoba volt, ahova kevesebbet mentünk be. Itt volt a kemence melynek kuckójában kellemes meleg volt. A másik szoba egyszerűbb volt. Az ágyakban szalma volt. Ebben a házban is élt egy gyerek, akitől sokat tanultunk és össze is barátkoztunk vele. A házimunkában mi is segítettünk, de sokat játszottunk is. Játékok nem igen voltak, ezért ránk várt a készítésük feladata. Kukorica csutkából babákat és állatfigurákat készítettünk. Homokból és földből házat is tudtunk neki készíteni. Házába bojtorjánból és más növényekből bútorokat készítettünk. Egy fiú fából sípot készített nekünk. Amíg jobb volt az idő a falu többi gyerekeivel népi játékokat játszottak. Például ugróköteleztünk és körjátékokat játszottunk, téglatörmelékkel ugróiskolákat rajzoltunk magunknak. Jól szórakoztunk és a hideg tél és hó ellenére is kint játszottunk a hóban. Hócsatáztunk. Rengeteg időt töltöttem a szabadlevegőn. És ezer egy hasznos dolgot megtanultam, ami hasznomra is vált. Akkor készített játékaim és koszorúim, melyeket növényekből fontam még most is megvan.
   Nem fogom elfelejteni ezt a csodás telet és újra visszatérnék, mert jól szórakoztam és sokat tanultam.

(Erzsébethelyi Általános Iskola – Kisasszonyok II. helyezett)

   Egy hétvégén elmentem Pestről Csabára. Ugyanis itt lakott a mamám. Mikor megérkeztem az emberek nagyon furcsán beszéltek (szlovákul). A mamám a vasút megállójánál várt. Mikor besétáltunk, mindenhol posztyenás házakkal találkoztunk.
   Végre megérkeztünk. Én egyből berohantam, hogy leüljek. Leültem egy székre. A nagyapámtól kaptam is egy pofont. Mert abban a székben csak a ház ura ülhetett.
Nem mondtam, de nagyon fájt. Aztán jött az ebéd leültem az asztalhoz, megint megdorgált nagyapa. Ugyanis nem szabad odaülni a gyerekeknek és a nőknek. Véletlenül eltörtem egy tányért a tükrös mellett. Volt abban a szobában még egy ágy is. A mamám azt mondta, hogy az a csengettyűs ágy. Annak az volt az érdekessége, hogy annyi ágynemű volt rajta amennyire gazdag volt a család. Megkérdeztem mi a neve a szobának. Tisztaszoba. Volt ott egy ing, azt a templomba használták. Voltak még pipák is. Nagyapától megkérdeztem:- Beleszívhatok? Mondta: – Persze. Megkérdeztem: – Miért van ennyi pipa? Azt mondta nagyapa: – Ennyi tehene van a családunknak.
 Láttam a kandallón szép rajzokat. Főként virágokat. Hát megkérdeztem:-Mama miért vannak ezek itt? – Azért, mert ha egy lány szerelmes volt, akkor erre festett. Elmentem mamámnak segíteni, hogy megfőzzük a vacsorát. A kolbászok a fejünk felett lógtak. Volt még ott sok edény. Mama megkér, hogy rakjak fát a kandallóba. Ez azért kellett, hogy befűtsük a tisztaszobát. Ekkor megszólalt mama: – Hozzd be a sót! Kimentem a kamrába. Tele volt mindennel. Megtaláltam a sót, gusztustalan volt. A tehenek beléből volt a sótartó. Kivittem mamámnak. Este lett, mire megvacsoráztunk. Mama azt mondta: – Irány az ágy! Mama leült és elkezdett szőni. Reggel mikor felkeltem, várt a reggeli. Nagyapa előrement a csomagokkal. Mama megkérdezte: – Van-e utolsó kívánságod? Mondtam: – Igen. Az, hogy beleüljek abba a székbe amiből kizavart nagyapa. – Jó, de gyorsan! Bementem és leültem. Megfogtam egy pipát és pipáztam. Nagyon jó érzés fogott el. Azután kimentem az állomásra hazamentem.
   Mikor hazaértem mindent elmeséltem apának és anyának. Hát ilyen érdekes volt az és békéscsabai kirándulásom.

 (10. sz. Általános Iskola 6.a  I. helyezett)